Digitális Oktatás - Az Én elméletem!
Mostanában sokat lehet olvasni arról, hogy néhány ország teljesen abbahagyja a kézírás oktatását az iskolákban és átáll a gépelés illetve a számítógép használat tanítására. Nyilván mindenkinek van erről véleménye, én is olvastam hideget meleget a témával kapcsolatban és a napokban meg is fogalmazódott bennem egy elképzelés a dologról. Természetesen nem gondolom, hogy most megszülöm a spanyol viaszt, csupán egy lehetséges verziót vázolok fel aminek ugyanúgy meg vannak a buktatói és nehézségei mint bármelyik másik oktatási reformnak voltak annak idején amikor először felfigyeltek a társadalom tudatlanságára. Persze most nem arról van szó, hogy az újabb és újabb korosztályok egyre butábbak lennének - még ha néhány dologhoz már nem is értenek úgy mint nagyszüleink - vagy kevésbé fogékonyak a tudásra. Az ő jövőjüket mi alakítjuk ki és mi bizony egy olyan digitális kort alkottunk, ahol már nem lehet meglenni általános gépelési képesség, vagy számítógép kezelési tudás nélkül. Össze kell tudnod rakni egy előadást a középiskolában, egy beadandót az egyetemen vagy prezentációt a munkahelyeden és szinte biztosra mondom, hogy az első amihez hozzá nyúlsz a projekt megvalósítása közben az a laptopod. Ezzel nincs is semmi gond, okos, ott az internet, ha ügyesen keresel bármit megtalálhatsz rajta. A gyerekeink azt látják, hogy a babakocsikat tologató anyukák a telefont nyomkodják, mások meg lebonyolítanak egy teljes konferencia beszélgetés miközben épp kávéért állnak sorba reggelente. A világunk felgyorsult. Ahogy mi lepipáljuk szüleinket a számítógépes ismeretekben, úgy az utódaink is a fejünkre nőnek majd. Véleményem szerint nem szabad őket visszatartanunk. Amikor szüleink huszonévesen kiszabadultak otthonról és megtették azt amit nagyszüleink még nem, buliztak, utaztak és világot láttak, akkor mi tizenévesen már gyakorlatilag vakon gépeltünk msn-ezés közben és a mostani óvodás korosztályú gyerekek többsége már játszi könnyedséggel kapcsolja be a táblagépeket és játszik rajtuk. Ez szerintem teljesen rendben van. Persze vigyáznunk kell az egészségükre, és meg kell mutatnunk, hogy hogyan kell brazil kört csinálni, vagy a feltolni a filóba labdát egy mozdulattal. Oda kell figyelni az egyensúlyra.
Mint mondtam, lehet hallani, olvasni, hogy más országok teljesen átállnak a digitális oktatásra. Ez szerintem a ló másik oldala. Ennek brutális következményei lehetnek. Lennie kell azonban egy arany középútnak. Mi is eljutottunk odáig, hogy függjünk a kütyüinktől, miért pont a gyerekeinknek ne sikerülne ezt kiharcolnia velünk szemben. Akkor már inkább adjunk nekik egy irányelvet, mutassuk meg nekik, a hibáinkat és vezessük végig őket az úton ami egy olyan tinédzser korosztályhoz vezethet, ami ugyan csukott szemmel legépeli a Walesi Bárdokat, de utána szalad a pályára játszani. Ez mind csak rajtunk múlik. Ezen a véleményemen a következő elképzelésre jutottam.
Képzeljünk el egy olyan iskolát ami 12 osztályos. Az, hogy 6+6 vagy 8+4 jelen pillanatban részlet kérdés. Mellette egy hozzá tartozó óvoda van, amely - ahogy mindig is - felkészítőként szolgál. Az óvodában a gyerekek megismerkednének az érintőképernyő és számítógép létezésével. Ahogy azt manapság el lesik tőlünk, vagy a szüleiktől. Maradna az összes olyan játék, amely fejleszti a képességeiket a mozgáskoordinációtól a logikáig mindent, de néhány dolog már digitális lenne. Például a villanykapcsoló...bár lehet, hogy nem ez a legjobb példa. :D Mindenesetre felügyelt környezetben ismerkedhetnének meg a dolgokkal és nem kellene azt érezniük, hogy tilosban járnak. Apa pedig nem azért adná oda a gyerkőcnek a telefont játszani, hogy végre elhallgasson.
Tovább menve az iskolába az első 4 év ugyanúgy zajlana ahogy eddig. A gyerekek megtanulnának írni, olvasni. Kézzel, ceruzával, papírra. Egyszerűen a tantárgyak közé be lenne rakva egy 4 éves "kurzus". Bár tudom ez csúnya szó erre, de a 4 év alatt a gyerekek megismerkednének a számítógép használat alapjaival, lassan és nyugodt tempóban elég időt hagyva arra, hogy feldolgozzák az információkat. A 4. évben a tankönyvek már mind egyetlen táblagépre lennének feltöltve, amely direkt erre a célra lett kifejlesztve, semmi internet kapcsolat vagy bármi hasonló. Ez a része a dolognak az elképzelésem alapján az érettségiig így maradna. Egy tankönyvforgalmazó vagy egy nyomdatulajdonos persze most fortyog mérgében, de gondoljunk csak bele. Ismerős az a mondat vagy gondolat, hogy "Atyaég az a táska egy gyereket visz!" ??? Nem lenne könnyebb, ha csak a tornacucc, a füzetek, íróeszköz és némi tízórai lenne a táskában? Mert minden könyv rajta van egyetlen gépen ami alig fél kg? Persze, hogy de! Ez szerintem nem vitatéma. Én is imádtam anno az új könyvek illatát, ahogy gondolom sokan velem együtt, de valószínűleg mind rájöttünk már, hogy nem annak a szagolgatása volt a legegészségesebb dolog amit csináltunk életünkben. :D Szóval visszatérve a gondolatmenethez. Egy ilyen eszközzel sokat könnyítenénk a diákok dolgán. Hiszen, mennyivel élvezetesebb lenne úgy kémiát, biológiát, történelmet vagy irodalmat tanulni, hogy hanganyagok, akár videók tartoznak egy-egy anyagrészhez vagy kísérlethez, hogy ezeket nem csak órán nézhetnénk meg, és nem csak azokban az iskolákban ahol lehetőség van filmvetítésre vagy kísérletezésre hanem akár otthon az ágyon magolva is. Én egy ilyen lehetőségnek anno rendkívül örültem volna. A házi feladat és a munkafüzetek továbbra is maradhatnának papír alapúak. Persze ez is megoldható lenne úgy, hogy a feladatok a táblagépen vannak, de az adott tárgyhoz tartozó füzetben kellene őket megoldani.
Arról nem is beszélve, hogy mennyivel jobb lett volna, ha nem az egyetem alatt kell megtanulnom, hogy hogy kell profi prezentációt csinálni.
Átgondolva a dolgot, ez egy jó elképzelés a digitális oktatás megvalósítására. Azonban bennem is merültek fel aggályok vagy kérdések, kinek mi tetszik.
Elsőnek az, hogy egy ilyen gép drága és - mindenféle vádaskodás nélkül - akadhat olyan aki szemet vet rá. Ez igen egyszerűen orvosolható. A gépnek butítottnak és átprogramozhatatlannak kell lennie, valamint minden gyereknél kell, hogy legyen. Ha mindenkinek van, miért akarná elvenni bárki a másikét. Tankönyveket sem szoktak lopni...A másik lehetőség erre a problémára, hogy a diák a gépet az iskolában hagyja töltőn és csak a hozzá tartózó memóriakártyát viszi haza. Ez azonban nagyban rontaná a tanulás élményét.
A másik probléma ami felmerült bennem, az az internet és a kis zseni palánták, ahogy majd megpróbálnák kijátszani a rendszert, csak hogy némi tiltott tartalom vagy titkos chat beszélgetésekhez jussanak. Ez már fogósabb kérdés. Az elméletem egyik részében a diák egyetlen gépet kapna, amit magával vinne végzéséig, majd átadná a következő nemzedéknek. Ezzel ösztökélnénk Őt arra, hogy vigyázzon a holmijára valamint újra hasznosítanánk a gépeket. Ilyen esetben viszont a diák minden év elején letöltené a tananyagot és a könyveket a gépre, vagyis internet kapcsolatra lenne szüksége és itt már bonyolódik a kérdés. Ahogy lopás problémánál, úgy itt is eltudok képzelni egy a gépre és iskolára szabott kódot. Így csak az adott oldalak és csak az adott tartalom lenne be vagy letölthető. Gondolom akadt már olyan, aki megpróbált valamiféle védelmi rendszert rakni a számítógép böngészőjére, hogy kizárhasson néhány honlapot a gyerek keresési látóköréből. Ez is hasonlóképpen működne, de már a gépezetnél. Vagyis nem a net vagy a böngésző nem hagyná, a tartalom megjelenítését, hanem a gépezet szoftvere parancsolna megálljt neki.
Más nekem nem jutott erről eszembe, ez az Én elképzelésem. Remélem megmozgatok néhány agytekervényt és lesz akivel jobban körbe tudom járni a témát.
Mint mondtam, lehet hallani, olvasni, hogy más országok teljesen átállnak a digitális oktatásra. Ez szerintem a ló másik oldala. Ennek brutális következményei lehetnek. Lennie kell azonban egy arany középútnak. Mi is eljutottunk odáig, hogy függjünk a kütyüinktől, miért pont a gyerekeinknek ne sikerülne ezt kiharcolnia velünk szemben. Akkor már inkább adjunk nekik egy irányelvet, mutassuk meg nekik, a hibáinkat és vezessük végig őket az úton ami egy olyan tinédzser korosztályhoz vezethet, ami ugyan csukott szemmel legépeli a Walesi Bárdokat, de utána szalad a pályára játszani. Ez mind csak rajtunk múlik. Ezen a véleményemen a következő elképzelésre jutottam.
Képzeljünk el egy olyan iskolát ami 12 osztályos. Az, hogy 6+6 vagy 8+4 jelen pillanatban részlet kérdés. Mellette egy hozzá tartozó óvoda van, amely - ahogy mindig is - felkészítőként szolgál. Az óvodában a gyerekek megismerkednének az érintőképernyő és számítógép létezésével. Ahogy azt manapság el lesik tőlünk, vagy a szüleiktől. Maradna az összes olyan játék, amely fejleszti a képességeiket a mozgáskoordinációtól a logikáig mindent, de néhány dolog már digitális lenne. Például a villanykapcsoló...bár lehet, hogy nem ez a legjobb példa. :D Mindenesetre felügyelt környezetben ismerkedhetnének meg a dolgokkal és nem kellene azt érezniük, hogy tilosban járnak. Apa pedig nem azért adná oda a gyerkőcnek a telefont játszani, hogy végre elhallgasson.
Tovább menve az iskolába az első 4 év ugyanúgy zajlana ahogy eddig. A gyerekek megtanulnának írni, olvasni. Kézzel, ceruzával, papírra. Egyszerűen a tantárgyak közé be lenne rakva egy 4 éves "kurzus". Bár tudom ez csúnya szó erre, de a 4 év alatt a gyerekek megismerkednének a számítógép használat alapjaival, lassan és nyugodt tempóban elég időt hagyva arra, hogy feldolgozzák az információkat. A 4. évben a tankönyvek már mind egyetlen táblagépre lennének feltöltve, amely direkt erre a célra lett kifejlesztve, semmi internet kapcsolat vagy bármi hasonló. Ez a része a dolognak az elképzelésem alapján az érettségiig így maradna. Egy tankönyvforgalmazó vagy egy nyomdatulajdonos persze most fortyog mérgében, de gondoljunk csak bele. Ismerős az a mondat vagy gondolat, hogy "Atyaég az a táska egy gyereket visz!" ??? Nem lenne könnyebb, ha csak a tornacucc, a füzetek, íróeszköz és némi tízórai lenne a táskában? Mert minden könyv rajta van egyetlen gépen ami alig fél kg? Persze, hogy de! Ez szerintem nem vitatéma. Én is imádtam anno az új könyvek illatát, ahogy gondolom sokan velem együtt, de valószínűleg mind rájöttünk már, hogy nem annak a szagolgatása volt a legegészségesebb dolog amit csináltunk életünkben. :D Szóval visszatérve a gondolatmenethez. Egy ilyen eszközzel sokat könnyítenénk a diákok dolgán. Hiszen, mennyivel élvezetesebb lenne úgy kémiát, biológiát, történelmet vagy irodalmat tanulni, hogy hanganyagok, akár videók tartoznak egy-egy anyagrészhez vagy kísérlethez, hogy ezeket nem csak órán nézhetnénk meg, és nem csak azokban az iskolákban ahol lehetőség van filmvetítésre vagy kísérletezésre hanem akár otthon az ágyon magolva is. Én egy ilyen lehetőségnek anno rendkívül örültem volna. A házi feladat és a munkafüzetek továbbra is maradhatnának papír alapúak. Persze ez is megoldható lenne úgy, hogy a feladatok a táblagépen vannak, de az adott tárgyhoz tartozó füzetben kellene őket megoldani.
Arról nem is beszélve, hogy mennyivel jobb lett volna, ha nem az egyetem alatt kell megtanulnom, hogy hogy kell profi prezentációt csinálni.
Átgondolva a dolgot, ez egy jó elképzelés a digitális oktatás megvalósítására. Azonban bennem is merültek fel aggályok vagy kérdések, kinek mi tetszik.
Elsőnek az, hogy egy ilyen gép drága és - mindenféle vádaskodás nélkül - akadhat olyan aki szemet vet rá. Ez igen egyszerűen orvosolható. A gépnek butítottnak és átprogramozhatatlannak kell lennie, valamint minden gyereknél kell, hogy legyen. Ha mindenkinek van, miért akarná elvenni bárki a másikét. Tankönyveket sem szoktak lopni...A másik lehetőség erre a problémára, hogy a diák a gépet az iskolában hagyja töltőn és csak a hozzá tartózó memóriakártyát viszi haza. Ez azonban nagyban rontaná a tanulás élményét.
A másik probléma ami felmerült bennem, az az internet és a kis zseni palánták, ahogy majd megpróbálnák kijátszani a rendszert, csak hogy némi tiltott tartalom vagy titkos chat beszélgetésekhez jussanak. Ez már fogósabb kérdés. Az elméletem egyik részében a diák egyetlen gépet kapna, amit magával vinne végzéséig, majd átadná a következő nemzedéknek. Ezzel ösztökélnénk Őt arra, hogy vigyázzon a holmijára valamint újra hasznosítanánk a gépeket. Ilyen esetben viszont a diák minden év elején letöltené a tananyagot és a könyveket a gépre, vagyis internet kapcsolatra lenne szüksége és itt már bonyolódik a kérdés. Ahogy lopás problémánál, úgy itt is eltudok képzelni egy a gépre és iskolára szabott kódot. Így csak az adott oldalak és csak az adott tartalom lenne be vagy letölthető. Gondolom akadt már olyan, aki megpróbált valamiféle védelmi rendszert rakni a számítógép böngészőjére, hogy kizárhasson néhány honlapot a gyerek keresési látóköréből. Ez is hasonlóképpen működne, de már a gépezetnél. Vagyis nem a net vagy a böngésző nem hagyná, a tartalom megjelenítését, hanem a gépezet szoftvere parancsolna megálljt neki.
Más nekem nem jutott erről eszembe, ez az Én elképzelésem. Remélem megmozgatok néhány agytekervényt és lesz akivel jobban körbe tudom járni a témát.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése